Sok fontos dolog nem történt velem. Nem tudom elmondani azonnal, hogy mik...
Kezdjük az elején.
Azt hiszem szerelmes vagyok. Nem tudom viszonozzák e ezt, vagy csak barátként akar a közelemben lenni, de jóleső érzés az biztos. Jó vele lenni vagyis velük minden pillanatot élvezek és félek, hogy elveszíthetem őket. A barátaimat. Néha azt érzem, hogy csak egymásra számíthatunk és nincsenek mellettünk a felnőttek, hogy segítsenek... Nagyon félek, hogy beszürkülök teljesen és nem történik semmi velem. Most bolondnak érzem magam, mert nincsen aki fogja a kezemet.
Tudom sokszor vagyok elviselhetetlen, nagyon nehéz természetem van... Hisztérikus vagyok és könnyen bedurran az agyam is és elszállok... Eközben folyton magyarázok... Talán megváltozom egyszer, nem biztos de lehet. Sokszor nem tudok mit mondani, mintha kiszállt volna belőlem minden, és csak a remény tartana össze. Vagy esetleg a túlélés ösztöne. Marcangolom magam azokért a dolgokért amik igenis bántanak, csak ezt sokan nem látják.
Most a gondolataim egy ember körül forognak. Vicces nem gondoltam volna soha sem. Még az első szerelemnél sem éreztem magam ennyire megbabonázottnak. Pedig az sokáig tartott és nagyon fájt is.
Mostanában azon is gondolkodom, hogy mi lenne ha a cyankapsula meglenne még... Azt hiszem beleőrülnék... Jobb, hogy már nincsen meg az a blog. Biztonságban érzem magam nélküle. A puruttyás ribancnak meg üzenem, hogy bekaphatja. Tudom, hogy valaki direktből csinálta. Leszarom igazából, csak haggyon békén minket...
Azt hiszem most ezek bántanak pillanatnyilag... Valamikor majd csak vége lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése