2017. június 23., péntek

☣WGT 2017☣

Az idei évben is sikerült eljutnunk Lipcsébe, sikerült mindenkinek kivenni a szabadságokat, és el engedtek mindenkit. A harmadik alkalommal is ugyanolyan fenomenális élmény volt mint azt első. Talán azzal a plusz érzéssel, hogy hazaértünk. 
Az út most sem volt kellemesebb mint tavaly, de az átszállós vonatozásnál sokkal inkább. Kis társaságunk megfogyatkozott, hárman mentünk csak. Többször is arra mentünk amerre a szívünk húzott. Csütörtök este így teljesen átadtuk magunkat a fesztivál élménynek, ittunk beszélgettünk, érződött mindenkin egy fárasztó utazás utáni kellemes fáradtság. 
Pénteken viszont Heidnisches Dorf-ban lelkendeztünk. Boroztunk, ismerkedtünk, néztük az embereket, aminek egy része elég szórakoztató volt, a gyerekek viszont nagyon jól érezték magukat mindenhol. / A faluba, nem csak a fesztiválozók juthatnak be, lehet venni napi jegyet bárki beléphet ennek fejében. / Estére az Agrában sétáltunk/ koncertre mentünk.
Idén is rengeteg visszatérő ismerős arcot láttam, bloggereket/ vloggereket, modelleket, zenészeket akik mind az élmény és a régi barátságok miatt jöttek el./ Black Friday még a Queen Of Darknessben interjút is adott./
Szombaton egész délelőtt az Agra Halle-ban vásároltunk. Végigsétáltunk mindent, ez történt hétfőn is amikor esett egész délelőtt az eső. A kedvenc üzleteimet körbe jártam a fiuk idén is csak kullogtam utánam. Nox Aurum, Killer Kirsche, Abaddon, EMP, Re-agenz, Videnoir, Wonderland13 ect. 
Este életemben először láthattam a LolitaKomplex zenekart, hatalmas bulit csináltak tele voltak lendülettel, A wall of death-et átértelmezték amikor cukorkákat szórtak a tánctér közepére. Ezután leszakadt az ég és rohantunk vissza az Agrába átöltözni. Az egész hétvégénk remek volt. Sok kedves ember, és jó koncertek között telt el. 
Talán a legkiemelkedőbb a The Creepshow volt, hétfőn este. Már nagyon vártam hiszen még sosem láttam őket. Nemrég estek át egy énekes váltáson ami javarészt megváltoztatja egy zenekar arculatát. Nem így történt. Remek bulit adtak elő nekünk, és a pogo is nagyobb volt mint Psyclon Nine-on. 
Miután, idén is rohannunk kellett mindenhova, képeket nem készítettem, meg úgy voltam vele minek csináljak, inkább a szemembe szívtam a sok látványt.
A sátrazás kicsit könnyebb volt már idén, hiszen vittünk asztalt székeket, mindent igazából, még a kis kempinggázt is. Meg nem volt az a kurvahideg. Jobban szeretek sátrazni, könnyebben mozog az ember ide oda, szarkák nem voltak, nem is halottunk semmit. Migiriket nem engedtek még a közelbe sem. A fürdés idén is 1,50 euró volt minden nap, volt meleg víz mindig. Kávéfőzőt vittünk, úgy éltünk mint a kiskirályok. Minden reggel jött a Frühstück-ös bicikli és lehetett venni enni.
Talán a legfárasztóbb az utazás volt a város egyik pontjából a másikba ha el szerettél volna jutni a következő koncertre előadásra, bármire. A helyszínek megrázóan jók a magyarországi viszonyokhoz képest, igazából meg sem éri megemlítenem ezt. Amit viszont sajnálok, hogy a három év alatt még nem jutottal el mindbe, talán majd jövőre sikerül. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése