A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit,
de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.
Régen nem írtam, nem tartottam fontosnak, sőt el is vesztem az idő tengerében. A múlt még nagyon fáj , és folyamatosan szakadnak fel a régi sebek hiába élek már máshol. Az elmúlt 25 év nyomott hagyott rajtam. Sosem voltam boldog, de ott nőttem fel, de már minden elmúlt. Tönkretette a családomat az a nő, és ezt sosem fogom megbocsájtani, sem neki sem apámmal. Ahogy gyűlik bennem a harag úgy nő a fásultságom is.
Nem kapom vissza az elvesztett időm, a sok könny ami hullik mind kárba-vész ezek miatt. Már undorodom magamtól annyi harag gyűlt bennem. Úgy érzem sosem fogok már túljutni, összetört a lelkem , már nem fáj annyira mint az elején, inkább stagnál ez az állapot.
Fájdalmat akarok nekik okozni, azt érezzék amit én, hogy sose hagyja alább a z érzés ami engem is tönkretett. Mégis úgy érzem a bosszú csak még fájdalmasabb lenne, mint az a gyötrődés amit most érzek. Az a csalódás, az a fájdalom el fog múlni, megfakul, ahogy az emlékek is értelmüket vesztik hamarosan. Mindent el akarok felejteni.
Megbocsátani tudni kell, különben felemészt. :/ és megbetegszel. :(
VálaszTörlésSziaa! TEgnap volt, igaz_? utólag is boldog születésnapot! -.)
VálaszTörlés