Ez egy személyes post!
Mindenki ismeri azt az érzést amikor már nem látja a jó választást a rossz és a még rosszabb között. Azt hiszem én is így voltam vele, ne is olyan régen. Hazamenjek a családi zűrzavarba vagy menjek el, hogy apám boldog lehessen egy alkoholistával....Nehéz feladni az életet, még úgy is hogy kijárok a mamihoz. Nincsen jó megoldás, eljöttem, hogy ne veszekedjünk de hátrahagytam az életemet. Az egyetlen emberhez költöztem akinek számítok, és jobban is jártam. Már nem kelek arra hogy gyomorgörcseim vannak az idegességtől. Nincsen ott egy idegen aki hajnaliig vihog hogy aztán apámmal kefélhessen. /menjél paraszt dolgozni keljél 4-kor/.
Február végén mutatta be a csajt akit nemrég ismert meg ő is. március elejétől odaköltözött lecserélte a függönyöket szépen lassan elpakolta a cuccaimat. Ez apámnak fel sem tűnt azt hitte csak szereti őt, én meg nem vagyok hülye. Egy egyterű lakásban ajtók nélkül.... Persze, hogy el akart üldözni, hát mit vártam volna mást... Persze van saját lakása de oda nem mennek együtt élni, jaj hát itt ragadt, meg együtt akarunk lenni, mert már nincsen sok hátra szegények... Még műsírást is próbált nekem leadni ez a nő... Nem hat meg nem miatta sírtam, hanem a miatt, hogy ott kell hagynom azt életemet egy alkoholista seggdugó miatt aki kihasználja apámat és még főzni sem tud 45 éves létére. Persze mondhat bármit átlátok rajta. Hiába mondja mennyire szereti apámat. Az is látszik mennyire el akart üldözni, hiszen én nem kellettem neki oda én voltam a hátráltató. Mert nem akartam hogy szeressék egymást, hát mindjárt bőgök... istenem a kultúra kiverte a biztosítékot... Az IQ-ja veri a nullát amikor beleállt a pofámba és kiabált velem... Utána meg jött hogy miért nem akarom őt elfogadni, főzött rám mosott rám XD / egyiket sem sosem, a maminál ettem és őnála mostam, ezt meg egyébként is utálom, nem csinálta minek mondja /.
A végeredmény ugyanaz összegzem. Sok veszekedés és sírás után nekik állt feljebb, mert ők szeretik egymást és együtt akarnak élni, hogy semmi más megoldás nincsen.... CSAK ÉN MENJEK EL.... Nem, semmi ház alakítás, mintha más élne ott, vagy valami... Sajnálatos módon észrevettem a a PINA HATALOM!!!!!!! és felsőbbrendűbb mint a férfiak agya sok esetben. Az, hogy apám elüldözött egy vén alkoholista spiné miatt mert nem akarja azt, hogy ott legyek az nonszensz.
Ennek is vége túlestem rajta. Senki sem segített, egy rokonom sem, vagy a testvérem. Nekem Imin kívül senkim sincsen én erre már régen rájöttem. A testvérem azt mondta fogjam be a számat és csináljak úgy mintha ott se lenne... A mami szintén, Anyu nem is tudott segíteni... Apám famíliáját meg sem kértem...
Egyedül lennék mint a kisujjam, ha Imi nem lenne... Vagy az utcára vagy a diliházba kerültem volna. Milyen szép lettem volna a Honvédba a Szubon mint egy agyhalott zombi...
Egyedül lennék mint a kisujjam, ha Imi nem lenne... Vagy az utcára vagy a diliházba kerültem volna. Milyen szép lettem volna a Honvédba a Szubon mint egy agyhalott zombi...
Végtére is KÖSZÖNÖM ÉLET!
Szomorú ezt olvasni de hidd el, tudom mit érzel. Az én apámnak is fontosabb volt minden más nő, sem mint két leánya akik még gyerek korúak voltak. Egyik hónapban ez, másikban amaz volt az alkalmi partnere. Igaz, engem és testvérem nem üldözött el. Nem tehette se ő se anyám, hisz kiskorúak voltunk. De fájt látni, hogy képes megvenni egy idegen nőnek 50ezerért egy kutyát, míg nekem és testvéremnek rendes ruhája sem volt. És persze, anyánk küldött hozzá, hogy tőle kéregessünk mert neki nincs erre pénze. Arra igen, hogy ő is pasizzon, sláger diszkókba járkáljon és felfrissítse a ruhatárát. Egy fedél alatt élni két olyan emberrel akik a szüleimnek nevezték magukat de amint serdülni kezdtem, ők folyton más idegen emberrel háltak egy fedél alatt csak a ház, különböző pontjain, nos... nem volt kellemes. Kit hívjak apának? Vagy mindenkit nevezzek a keresztnevén? Miért fontosabb mindenkinek egy idegen, sem mint két szem gyermeke? És még nagy volt a meglepődés, mikor elmentem otthonról, amint nagykorú lettem. Nem is értem, miért lepte meg ez őket....
VálaszTörlésSzóval.... hidd el, sejtem milyen ha cserben hagy egy szülő, akire gyerekként istenként tekintettél és a világ legbizalmasabb emberére. :(