Ez egy személyes bejegyzés lesz. Mindenkinek eljön az életében egy törés. Nekem akkor volt amikor a szüleim elváltak. Gyerekként sokkal könnyebb volt feldolgozni. De amikor más nő kerül a családba az más. Egy csomó problémát felvet, vadidegen aki mindennap itt van a saját területemen. Persze nem én hívtam. Apám meg nem lát a rózsaszín felhőktől, de ennek is vége szakad egyszer. Nem akarom, hogy ez a nő ide költözzön. Nem akarok én tőle semmit sem. Nem hittem volna, hogy minden nap itt lesz, és feszülten kell kivárnom, azt hogy mikor szarhatok. Vagy marad e víz. Befolyásolja apámat ami gusztustalan. Egy hónapja minden nap itt van nem is értem minek semmi haszna nincsen. Visít sikoltozik éjjel vinnyog nevetgél sugdolózik, egyszerűen nem veszi be a gyomrom, pedig én próbálkoztam nagyon is. Most viszont arra jutottam menjenek innen el végre és nyugalom lesz a lakásban. Nem vagyok gyáva megkértem apám ne jöjjenek minden nap. Nekem támadt mert senkit nem bánt de engem bánt igen is hogy mindig itt van nem akarom hogy itt legyen. Menjen haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése