Törpemondatokban:
9 teszt/ 11 nap negatív!
Csak van valami remény, mert kurva világ lesz!
Holnap telefonálás, időpont egyeztetés.
Aztán valamikor doki.
Újabb kiadások.
Remény/Végzet.
Én szívem szerint a megkönnyebbült sóhajt várom felszakadni.
Már talán mindegy is mi lesz.
Csak tudjam az a lényeg mert megbolondulok ebben a tétlenségben...
Belehalni már tudom, hogy nem fogok.
Lelkileg...Hát biztosan nem lesz könnyű ha odáig fajulna.
Csak abban reménykedem, hogy nem kell egyedül végigcsinálnom, mert akkor összeroppanok a teher alatt és mehetek egy időre pihizni utána.
Eddig úgy gondolom nem lesz gond.
Ideges voltam múlthéten meg a hétvégén de már nem annyira.
Kezd elmúlni.
Így éreztem magam eddig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése