Halott virágok fekete szirmai,
Kísértetként szállnak a kertben, Élettelen fák lelkének hangjai Sikítanak a démoni csendben, Pusztítás-szülte férgek legelnek A száraz, elhullott levél erein, Senki más, csak a holtak nevetnek Az életnek szavain, furcsa nevein. Rohadó kérgek, bűzölgő virágok, Örök sötétség, halálnak szaga, Elpusztult élők, s holt világok. Így zenél a Halott Kert hívó szava... |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése