2011. augusztus 8., hétfő

Talán...

Eddig azt hittem, hogy egyszerűen szerencsétlen vagyok. Most kiderült, hogy csak az élet játszik velem. Nekem miért nem lehet azt csinálnom amit én akarok? Félreértés ne essék most a tanulmányaimról lenne szó. Kezdek beleőrülni a dolgokba:S a faszom kivan, hogy apámnak semmi sem jó! Miért nem érti meg, hogy nem akarok CNC-s lenni meg nem akarok a Mercibe menni? Azt, hogy nem tudok számolni mert diszkalkuliás vagyok... Miért nem megy ő? Miért engem cseszeget? A faszkivanmár. Már kezdek utálni itthon lenni. Nem akarok belebetegedni, de az lesz a vége. Megint befásulok és nem lesz semmi. Szeretném azt csinálni amit én akarok!!!

A hetem jól telt. Voltam Lajoson a pékségben, a munkaügyiben leadtam a papírokat. Voltam Zozinál. Vagyis szerda délutántól ott voltam és ma jöttem haza. Nagyon jól éreztem magam. Szeretek vele lenni:)
Holnap be akarok menni a Szent-Györgyibe a jelentkezési lappal. Anettot meg akarom kérni kísérjen el. Jó lenne nem egyedül menni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése