Mostanában sokszor felötlött bennem valamiféle hiány érzet. Sajnos én sem tudom mi az. Persze persze, senki sem kíváncsi az ilyesféle ömlengésekre, de hát ez van. Most kénytelen kelletlen leszek kiírni magamból, vagy gyökeresen kiirtani. Nem írok ide sem pedig szeretnék de valahogy nem megy a dolog. A maraton óta megváltozott minden. Valahogy másképpen nézek a dolgokra, minden kicsit szürkébb lett, nincsen semmi vidám dolog. Vagy ha mégis azok a pillanatok nagyon hamar elszállnak és szertefoszlanak.
MUNKA VAGY TANULÁS? ITTHON VAGY MÁSHOL? MÉGIS KIVEL? VAGY KINÉL? ANYÁM MIÉRT NEM SEGÍT? MIÉRT FONTOSABB NEKI EGY ISMERETLEN FASZKALAP MINT ÉN? MIÉRT HAGYOTT EL? MIÉRT FÁJ ENNYIRE A HIÁNYA? MIÉRT KELL FOLYTON A KIABÁLÁST VAGY A BASZOGATÁST HALLGATNOM MINDENHOL? MIÉRT AKARNAK BELESZÓLNI AZ ÉLETEMBE? ERRE LENNÉNEK A BARÁTOK IS, HOGY BASZOGASSANAK? MIÉRT ÉRZEM MAGAM EGYEDÜL NAGYON NAGYON? MIÉRT VANNAK OLYAN TÁVOL TŐLEM?
Azt tudom hogy szerelmes vagyok. Hát nem aranyos? Ilyenkor találom meg a szerelmet amikor minden olyan kusza körülöttem? Ez is el fog múlni egyszer? Most még ne kérlek, érzem, hogy fontos vagyok és törődnek velem. Nem vagyok annyira elhagyatott. Szeretnék segítséget kérni de kitől? Vagy hogyan? Nem merek... Sokat olvasok most, sok pénzt is elbasztam könyvekre talán túl sokat is. Nem érdekel igazán a dolog kell és kész. Ki kell szakadnom a világból még ha csak egy kicsit is még ha béna unalmas sztorikkal is. Vége kell hogy legyen ennek a sok faszságnak valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése