Hazaértem. Már ideje volt. A maraton egy rakás fos volt. Jövőre nem megyek hacsak nem jön Zozi is. Kibaszottul szarul éreztem magam. Elég sokáig bírtam, de amikor mondják a barátai az embernek, hogy nincsen magánéletük akkor az kicsit rosszul esik neki. Főleg ha érzi, hogy ő a harmadik és a plusz egy. Vásárolgattam Pécsen vagyis vásárolgattunk, az első pár napban nem is volt nagy gáz, de aztán Anti kezdett kiakadni és én végül is feledtam péntek este és szombat hajnalban hazajöttem. Magamra hárítottam, hogy nem tudnak kettesben lenni és felvettem a hüjeségeket. Nem akartam én ezzel gondot okozni bárkinek is de hát így sikerült. Hazajöttem és kész. Legalább Zozival tudtunk találkozni tegnap este ami kurvára jó volt. Hiányzott már. Most megint egy hétig nem láthatom, de valahogyan majd csak átvészelem az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése