Újra itt vagyok...
Eltelt több mint 10 nap... Akartam én írni de valahogyan nem jött össze a dolog soha sem...
Nincsen mit írnom igazából most se, de ha már bekapcsoltam a gépet és nem tanulok akkor megoldom. Ki vagyok purcanva teljesen. Nem értem a dolgokat, minden olyan kusza a szívem kicsi darabokra esett szét úgy érzem. Eddig azt hittem tartozom valakihez/vagy valakikhez de most már nem érzem egyáltalán nem érzek én semmit sem. Fokozatosan szűnik meg az amit szerettem magamban. Ahogyan élek az ugyan az. Minden pillanat, minden megrögzött, berögződött mozdulat. A halk kattanás amikor a zenét váltom a billentyűk nyugtató kattogása, a traktorként zúgó gépem, vagy a zoknim súrolódása a szőnyegen. Nem tudom mikor aludtam normálisan egész éjjel. Azt legalább tudom, mikor álmodtam szépet, és kivel. Cikkcakkban mászkálok az utcán, keresem azt amit még én se tudok mi. Hallanom kellene azt a valamit ami közelebb visz hozzá, de nincsen semmi, teljes néma csend minden. Ez nem tavasz, ez halál. Kinevetem még saját magamat is, végtére szánalmasnak érzem magam. Valami elveszett. Tudom mi az legalábbis sejtésem van róla. De beszélni nem tudok még. Egyszerűen fáj a hiánya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése