2011.04.08

Minden szétesik ugyan, de kezd összeállni. A szemcsék egymáshoz tapadnak és újra formát öltenek. De már nem az eredeti alakjukat kapják vissza. A mosolyom szabaddá válhat, de mégis ki akarom törölni azt ami volt. A pénteket nem bántam meg, azt se ami Tibivel meg Sanyival történt. Jólesett mi több:) Kettészakadok, ilyet még nem éreztem és félek tőle, de majd elmúlik. Ha nem akkor beszoptam. Innentől kezdve azt hiszem egyszerűbb lesz, és nem kell mindennel újra és újra foglalkoznom. Újra átgondolni... Mielőtt vége lesz... Hogy minek??? Nah azt még én sem tudom, de már várok rá:)

 Ottáj

ui: naplóbejegyzés